http://www.kiralypingvinek.ro

Ébredezőben a szentgyörgyi hoki PDF Nyomtatás E-mail

 Háromszék napilap 2010. február 15., hétfő:

 

  Közel tíz esztendeje megszűnt létezni a jégkorong mint sport Sepsiszentgyörgyön. Az elmúlt években szóban sokan próbálták feltámasztani, újraéleszteni a szentgyörgyi hokit, sajnos, nem sikerült. Ahogy a közmondás tartja: sok beszéd szegénység. Bő egy hete azonban új fejezet kezdődött a város jégkorongtörténetében azzal, hogy sor került egy válogatásra, amely végén megalakult egy megyeszékhelyi gyermekhokicsapat.

Az újdonsült alakulat támogatást kap Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalától, a helyi HC Királypingvinektől (Szentgyörgy amatőr felnőtt jégkorongegyüttese) és a Brassói Fenestela 68 VSK-tól, valamint a Román Jégkorongszövetségtől, és nem utolsósorban a kis hokisok szüleitől. Bízunk abban, hogy a most elrajtolt történet sikerrel zárul, s látható időn belül újra szentgyörgyi csapatnak, hokisoknak szurkolhatunk egy hazai, vagy miért ne, egy nemzetközi meccsen.

A megyeszékhelyi gyermek-jégkorongcsapatnak a története három évvel ezelőtt kezdődött el, amikor is a Skoda és a román jégkorongszövetség közösen a hazai hoki támogatására kiosztott 300 rend gyermekfelszerelést, és ebből kaptunk mi is. Ezt követően lett Szentgyörgynek két kis jégpályája, amit később meg is vásárolt az önkormányzat, és ezekre már lehetett is alapozni — idézi fel a közelmúltat a sepsiszentgyörgyi Miklós Ervin, aki a brassói hokiklub elnöke és a megyeszékhelyi gyerekcsapat létrehozásának egyik legnagyobb támogatója. Első lépésként beindult egy korcsolyaoktatási program, amit támogatott a polgármesteri hivatal, a szakszövetség és a Fenestela 68 hokicsapat. Tavaly mintegy 200 gyermek vett részt a korcsolyaoktatáson, s erre alapozva idén újraindították ezt a programot. Szerencsére a gyermekek időközben annyira fejlődtek, hogy már nem volt sok értelme tovább korcsolyát tanítani nekik, így hozzáláttak a hokis tevékenységhez. Jelen pillanatban harminc, 2001—2003-ban született gyerekek dolgoznak, és túl vannak már pár edzésen. Egy szó, mint száz: van egy hokicsapatunk… Kezdésnek nem rossz, s reméljük, a folytatás sem marad el!
— Milyen volt maga a válogatás — kérdeztük Miklós Ervint.
— Csak jelképesen volt ez válogatás. A 7—9 éves gyerekek között szóba sem jöhet a válogatás, nem lehet olyant mondani, hogy te tudsz, te nem tudsz, te leszel, te nem leszel hokis. Nem erről szól a dolog! Sajnos, vannak korlátaink: ilyen például a felszerelés. Most 15 rend felszerelésünk van, a többit a szülőknek kell majd megvásárolniuk. Ezért zárolni fogjuk a gyermekek maximális számát. Már a jégpálya is korlátoz, ha több mint negyven gyermekkel kellene foglalkoznunk. Harminc lurkóval viszont kényelmesen megvagyunk. A válogatáson ott volt ifjú Antal Előd és Kovács László, a Fenestela 68 edzői. Elődnek óriási tapasztalata van gyermeknevelésben, hiszen Csíkszeredában végigvitt egy generációt, akikkel ötévesen kezdett el foglalkozni, és most 12 évesek a gyerekei. Ő végig tudta már mérni, mi a gyereknek a fejlődési üteme, és elmondása szerint az általa látott szentgyörgyi gyerekek simán utol tudják érni a csíkiakat. A gyerekekkel foglalkozni kell, jégen kell lenniük, és egy hét alatt is sokat tudnak fejlődni.
— Ki edzi, ki foglalkozik a gyerekekkel?
— Az együttes edzője Ugron Endre, aki egykoron játszott meg edzett itt, Szentgyörgyön, a segédje pedig Tarcsi Alpár.
— Most megvan a csapat, hogyan tovább?
— A csapattal minél előbb be szeretnénk kapcsolódni az országos jogkorong-vérkeringésbe. Követjük a Román Jégkorong Szövetség ,,Learn to play" (Tanulj meg játszani) programját, s ezáltal bekerülünk az országos támogatási rendszerbe. Most ki kell alakítanunk egy olyan szülői közösséget, amely tudja vinni, tudja működtetni ezt a dolgot. Nemcsak a jégen van szükség egy csapatra, hanem a pálya mellett is. Annyira kevesen vagyunk Szentgyörgyön, hogy csak közös erővel haladhatunk előre. A csapatnak van egy elképzelt programja, ami most indult el. Március végéig, amíg van jég Szentgyörgyön, heti három alkalommal edzünk, utána meg Brassóban edzenénk heti két alkalommal, nyáron meg tartunk egy kis szünetet. Augusztusban folytatnánk tovább a tevékenységet, s teljes éves foglalkoztatást szeretnénk biztosítani a gyerekeknek. Közép- és hosszú távon is vannak céljaink ezzel a csapattal. Azzal, hogy újra bekerülünk az országos hokis körforgalomba, el szeretnénk érni azt, hogy Sepsiszentgyörgy újfent ott legyen a romániai jégkorongtérképen, és ha lehetőség adódik, álljunk sorba egy jégpályáért. Én úgy gondolom, hogy ezt öt éven belül meg is lehetne valósítani, s lehetne nekünk is egy középméretű, 1000—1500 férőhelyes jégpályánk. A célunk az, hogy U14-ben, amikor 2003—2005-ban született gyerekkel a saját pályánkon fogunk játszani, megverjük akár Csíkszeredát. De valójában azt nem kell követni, hogy most mi vagyunk-e a jobbak, vagy ők. A statisztikák azt mutatják, hogy 800 gyereket kell megmozgatnod ahhoz, hogy legyen egy jégkorongozód. Mi a legjobb esetben sem tudunk majd évente 15—20 gyereknél többet megmozgatni, de próbálkozunk.
— Mikorra lehet újra felnőtt csapata a városnak?
— Előreláthatóan tíz év múlva lehet újra felnőtt csapata Szentgyörgynek. Nem tudom, hogy egy profi együttest el tudna-e tartani a város, hiszen a régiónkban már itt van a profi jégkorong. Egy ilyen alakulat költségvetésének 500 000 euró felett kell lennie. Nem kell elkapkodni a dolgot. Sokkal izgalmasabb az, hogy minél több gyerekkel megszerettessük ezt az érdekes sportot, a többi meg magától kialakul.
— Milyen hírek vannak a Fenestela 68 VSK háza táján?
— Február 18-án avatjuk fel az új brassói jégpályát, és ezt követően négynaponta, egészen március végéig lesznek hokimeccsek az új létesítményben, amelyekre szeretettel várunk minden háromszéki jégkorongkedvelőt. Mint ismeretes, az együttes 2007-ben indult, és az első évben sikerült Galac és Bukarest egyik csapatát lekerülni. A következő szezonban bejutottunk a legjobb négy közé, majd a Román Kupa döntőjét játszottuk. Idén beiratkoztunk a Mol Ligába, ahol nyertünk is egypár meccset, de valójában a rutinszerzés volt a célunk; a román bajnokságban most újra ott vagyunk a legjobb négy között, és elméletileg bármire van esély. A csapat első hazai mérkőzése a jégpályaavatókor lesz a Steaua ellen; az első bajnoki mérkőzés, amit Brassóban játszhatunk, február 22-én lesz Gyergyószentmiklós ellen, majd 26-án következik Csíkszereda.
Ugron Endre neve ismerősen cseng minden szentgyörgyi jégkorongkedvelőnek, így különösebb bemutatásra nem szorul az újdonsül gyerekcsapatunk trénere. Elmondása szerint jó és nagyszerű érzés gyerekekkel foglalkozni. Úgy látja, hogy nincs különbség a sepsiszentgyörgyi, a csíkszeredai vagy éppen a gyergyószentmiklósi gyerekek között, az egyedüli hiányosság a jég.
— Pontosan annyira odaadó gyerekek, mint a szomszéd megyebeliek, jól lehet velük dolgozni, és örvendek, hogy egy jó kis csapat verbuválódott össze. Sajnos, a pályánk nem a legnagyobb, sok gyerek oktatására nem igazán alkalmas, de azért mindent megteszünk, hogy jól menjenek az edzések. Vannak nagyon ügyes gyerekek a csapatban, de addig, amíg tehetséges hokisokká vállnak, sokat kell még dolgozniuk. Valakiből 25—26 évesen lesz kiforrott hokis, addig tanulni, tanulni és tanulni kell — állítja az edző.
A sepsiszentgyörgyi Királypingvinek HC sokban hozzájárult ahhoz, hogy megalakuljon ez a kiscsapat, és elmondásuk szerint a továbbiakban is fogják támogatni őket. Az amatőr együttes tagjai korcsolyázni tanították a gyerekeket, besegítettek az edzések zökkenőmentes lebonyolításába, és mindig ott voltak, ha egy kis korisnak, hokisnak gondja akadt a jégen.
— Az egyesület formálisan tavaly tavasszal alakult meg, azzal a céllal, hogy legyen Sepsiszentgyörgynek egy amatőr hokicsapata — meséli Mátyás G. Barna, az alakulat egyik jégkorongozója. Az volt az eltökélt szándékunk, hogy a szentgyörgyi egykori hokisok, hokikedvelők ne széledjenek szét. Most minden hét végén jégkorongozunk, hol Csíkszeredában, hol Karcfalván. Ott vagyunk minden bajnokságon, kupán, és mondhatni, jól is szerepelünk. A Királypingvinek jó példa arra, hogy valamikor volt a városban jónak mondható utánpótlás-nevelés, de ezt senki sem tudta átvinni normálisan a felnőtt szintre. Szerintem tíz esztendő múlva is együtt fogunk hokizni, hiszen olyan emberek alkotják ezt a csapatot, akik a jégkorongnak élnek.
Úgy legyen, és bízunk abban, hogy ennek a sok jégkorongkedvelőnek válóra vállnak régóta dédelgetett álmai, s munkájuk gyümölcse nemcsak a gyerekek, hanem Sepsiszentgyörgy és Háromszék hasznára is válhat. Mi csak egy dolgot tehetünk még: jó munkát kívánunk a jövőbeli szentgyörgyi hokisnemzedék kineveléséhez.

 

 

Támogatóink

Hirdetés
Hirdetés